A Teremtés Ötödik Könyve

Eljövék az idő, hogy a SpeedRO nagyjainak figyelme egyre sűrűbben fordult az Alkotó világa felé. Mosolyogva, néha megborzongva figyelték tetteiket, mintha a küzdelem Zaubererrel megfertőzte volna elméjüket annál is jobban, mint ami az ősidőktől tanyázott benne.
Mignem egy nap a SpeedRO pantheonja felhasználván az ősi kőtáblákat nekiült lefordítani közös nyelvre néhány fóliánst. Ebből rövid úton levén hatalmas kavarodás, mivel Thor annak ellenére, hogy nem figyelte az ifjak kőtábláit rögtön megjelent, és a sík határait püffölte, miszerint azonnal semmisítsék meg a táblákat, lévén nem adá engedélyt reá. Kérését teljesíték, ám amikor ez Kaoraku tudomására juta ő újra létrehozá a saját szavaival folyamtosan bővítvén. Ám Thor újra megjelené, és ezútta Kaorakuval szóbaelegyedvén próbála dülőre jutni, ám ez nem sikerült. Így még aznap estve folyamán újra összeülék az istenek, ezúttal jelen lévén az Alkotó is, és az akkor még istenként funkcionáló Zauberer. Blindy magából kikelvén (legjobb védekezés a támadás elvén) rontott Kaorakura, ki szánakozó mosoly kíséretében visszatére saját síkjára, kit nemsoká követett az Oposszum-gyermek. Imígyen eredménytelen zárula a megbeszélés, az ellentét pedig elmélyedék a két világ közt.
Ekkortól dönték úgy Kaoraku, hogy nagyobb figyelmet fordít azon másik világ felé. Szinte naponta történtek meghökkentő dolgok. Egy nap olyannyira feldühödék, hogy elhatározá: elég volt a félredumálásokból és hazudozásból. Összegyűjté emlékeit, és közzétevén egy kőtáblán, amelyen mindenki hozzáférhetik.
Jöttek is páran ama másik világból, hogy megszemléjék, s megvédjék önnön birodalmukat, de... Csekély sikerrel. Még maga az Alkotó is megmozgatott minden követ, ám nem tudá eltűntetni ama táblát. Úgyhogy igyekezének azóta is hamisítványnak feltűnteni, és nem észrevenni a lényegét.
A kőtábla bebizonyítá, hogy soha nem létezék Ragnarok Online Kft. amely jogvédett tulajdona vala a kőtáblákon szereplő szövegek, amelyek mások tulajdonai, HunRO Kft. pedig már régesrég törölt státusszal megtalálható vala.
Az idő pedig szalad vala, s eljövé újra a kataklizma a HunRO világára. Eltörölék Zauberer emlékét, bár a körforgásban létezők tudatában mélyen gyökerezék. Rövid, vidám pillanatok köszöntöttek a halandókra, mígnem az istenek bevezették, hogy mostantól a jóindulatuk a bűn után is megnyerhető, csupán búcsúcédulákat kell venniük. Később pedig áldozatért cserébe hozzájuthatott bárki új testhez. Nagy felháborodást kelték ez is a halandók között, mivel az istenek titokban csak néhány kiválasztott tudomására hozák ezt. Ezért az istenek eltörölék ezt, ám addigra a torzók már a halandók közöt járák.
Mindezek után pedig Zauberer halandó formájában visszatérék a létsíkra, s rögtön meg is lopá régi ismerősét, amelyet az istenek jóindulatú mosolyjal fogadának. Ezt látván a halandók felháborodák, és lázongani kezdvén háború alakulá ki a halandók s a halhatatlanok közt elhozán a HunRO Alkonyát.
Ezek után pedig Kaoraku elővoná lánpgallosát, s síkra szálla a hazugságok s népbutítás ellen, s megbízá engem, hogy legyék a HunRO történelmének hiteles krónikása.